Gyülekezeti ház
A Kápolnásnyéki Református Egyházközség az elmúlt években jelentős fejlődésen és változásokon ment keresztül. Kápolnásnyékre egyre több család költözött be, így a gyülekezethez egyre több család csatlakozott, a gyermek- és ifjúsági munka mellett gazdag közösségi és kulturális élet bontakozhatott ki. E növekedés természetes igénye, hogy méltó, korszerű tér álljon rendelkezésre, ahol a lelki alkalmak, a gyülekezeti programok és a mindennapi hitélet egyaránt otthonra találhat.
A Magyar Falu Program támogatásával lehetőség nyílt arra, hogy a gyülekezet egy régi, leromlott állapotú épület felújításával biztosítsa a szükséges infrastrukturális hátteret, hozzájárulva a közösségi élet további erősödéséhez és a falu lelki-szellemi gyarapodásához. Az épület története szorosan összefonódik a település múltjával is. Ez az épület eredetileg 200 évvel ezelőtt a templom építése után gyülekezeti háznak épült, amely egyben volt kántor lakás és harangozó lakás, valamint lelkészi hivatal.
A 1921-es árvíz idején a Bágyom-patak partján álló egyházi iskolaépület összedőlt. Attól kezdve 1928-ig az épület iskolaépületként is szolgált, amíg az egyház a templommal szemben meg nem épített egy új iskolaépületet tanítólakással együtt. A mostani felújítás alatt lévő gyülekezeti házat, amelyben volt két terem volt, egy kultúrterem és egy oktatásra alkalmas terem a háború alatt gabonatárolóként is használták.
1951-ben az egyházak összes iskola épületét államosították a szocializmusban. Akkor ezt az épületet is elvették a református egyháztól. Sőt még a református templomot is kisajátították három hétre tornaterem gyanánt. De felső körökben ez még akkor is kicsapta a biztosítékot és a templomba visszatérhettek istentiszteletet tartani a reformátusok.
1951-től 1984-ig falusi iskola működött benne. Mivel 1979-ben megépült a legújabb iskola épület a faluban, és a sok-sok kápolnásnyéki, velencei és nadapi gyermekeknek az oktatását már odaszervezték. 1984-től a falu könyvtára lett az épület. Sőt 1984-től 1989-ig a Hazafias Népfront gyűléseinek is helyt adott az épület.
1990-ben, amikor a Kápolnásnyéki Önkormányzat megalakult és levált a Velence-Kápolnásnyék Községi Tanácsról. A Kápolnásnyéki Önkormányzat úgy határozott, hogy hiába adta át az épület kulcsait, és a használatot a Velence-Kápolnásnyék Tanács utolsó Tanács elnöke a Református Egyházközségnek, ott a továbbiakban az helyi SZDSZ-nek és bármilyen más kápolnásnyéki pártnak használati joga van. Egészen 1998-ig párhuzamosan történt az épület pártházként, istentiszteletek tartására, valamint egy ideig még könyvtárként való használata. Míg nem 1998-ban a Kápolnásnyéki Református Egyházközség az egyházi kártalanítási törvény keretén belül visszakapta az épületet közösségi célokra való működtetésre, azzal a feltétellel, hogy a valamikori tanítólakásban lévő lakók, arra az épületrészre szociális indokok miatt életük végéig lakhatási joggal rendelkeznek. 1998-ben a két valamikor nagyteremben már rengeteg közösségi program, hitépítő alkalom, gyermekfoglalkozás, vallásközi táborok megszervezése történt meg.
Az épület Utolsó jelentősebb felújítása 1984-ben történt. Az egyházközség hiába kapta meg a lelakott épület tulajdonjogát részben 1998-ben, egészben 2009-ben, mivel egykori ingatlanjainak nem kapta vissza, amelyeken gazdálkodva megépítette, fenntartotta ezt az egykori épületét, ezért nem volt lehetősége a karbantartásra teljesfelújításra. A közösség a Szénási Jónathán Sándor lelkipásztor vezetésével megkezdett közösség építő szolgálatára építve a kétezres években tovább erősödött, és a ház falai között napközis táborok,hittantáborok, közösségi programok indultak, jelentős mértékben gyülekezeti házként és imaházként működött. A kezdeti 10–20 fős aktív közösség mára sok családot számláló, élő gyülekezetté nőtte ki magát. Cserkészcsapat, Kórus, Bibliaiskola, egykori Ringató foglalkozások és koncertsorozatok színesítették és színesítik a gyülekezeti életet, amihez elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra: tágas közösségi terem, vendégfogadásra alkalmas helyiségek, irodák, kiszolgáló helyek.
A gyülekezet mindig is törekedett arra, hogy leromlott állapotban lévő épületeiről gondoskodjon. Elsőként a szinte lakhatatlan parókia helyreállítása vált sürgetővé, amely az EGYH-KCP-17-P-0165 számú állami támogatásnak köszönhetően valósulhatott meg. E forrásból eredetileg a gyülekezeti ház munkálatait is el kívánták indítani.
A parókia felújításának megemelkedett költségei azonban – az építőanyagárak és szakipari munkadíjak 2019-es drasztikus növekedése – nagyrészt felemésztették az erre szánt keretet. Ebben a körben így csak a tetőszerkezet felújítása és a tervezés valósulhatott meg,a teljes rekonstrukcióra ekkor nem állt rendelkezésre elegendő anyagi fedezet.
Újabb támogatási forrás bevonása vált szükségessé, amelynek során a Dunamelléki Református Egyházkerület az EGYH-EOR-21-P-0045 számú támogatásból folyamatban lévő beruházásai közé emelte a kápolnásnyéki gyülekezeti ház felújítását.
A gyülekezet időközben sikerrel pályázott a Magyar Falu Program Egyházi közösségi terek fejlesztése című kiírására is. Az így rendelkezésre álló források lehetővé tették a teljes projekt előkészítését, elindítását, megvalósítását.
Hála az Egyházkerület szakmai vezetésének, tervezésének, ellenőrzésének, probléma megoldó képességének most már csak hetek kérdése, hogy ismét elindulhasson a közösségi élet a falu történelmi épületében azzal a lelkülettel, ahogy 200 évvel ezelőtt történt megharcolva a mai kor embere előtt kihívásokkal.
